1. fájdalomtól, megindultságtól szaggatott lélegzés és jellegzetes hang kíséretében könnyeket hullat. | biz csípő, maró szag hatására könnyezik. ▸ sír, mint a záporeső | ts ritk <könnyet> vmely érzelem megnyilatkozásaként hullat. örömkönnyeket sír. | <csecsemő, kisgyermek a fájdalma, kívánsága kif-ére> eltorzult arccal, meg-megszakadó hangon ordít. | ts ▸ valamibe, valamilyenre sírja magát a szemét álomba sírja magát; dagadtra sírja a szemét.

2. vmely élmény hatása alatt (könnyezve) mély fájdalmat érez. ▸ sír a lelke sír benne a lélek ▸ egyik szemével sír, a másikkal nevet

3. (ts is ) biz | sopánkodik, panaszkodik. | könyörög, rimánkodik.

4. panaszosnak tetsző hangon szól. sír a malac, a hegedű. | nép sistergő, sercegő hangot ad. sír az égő nedves fa.

5. irod <ég, felhő, idő> esőt hullat.

[↔sí¹ ]

sírgödör. sírt ás. | sírhalom. | <kif-ekben:> halál. sírig hű; ▸ sírba visz valakit ▸ sírba viszi a titkot ▸ sírját ássa valakinek, valaminek ▸ olyan, mintha a sírból jött volna vissza ▸ a sír szélén áll fél lába fél lábbal a sírban van ▸ megfordul forog a sírjában

[?fgr ]

1. ( -t ragos hat-val is ) szájának széthúzásával, gyors, szaggatott hangadással jókedvet v. gúnyt fejez ki. vidáman nevet; nagyot nevet. | ▸ valakire nevet | (ts is ) ▸ valakin, valamin nép rég: valakit, valamit nevet nevet a bajokon. | ts biz túlzó <kif-ekben.> ▸ betegre, halálra neveti magát ▸ nevet, mint a fakutya

2. ▸ könnyen nevet

3. <arc (része) > vidámságot fejez ki. nevet a szeme. | irod derűt áraszt. nevet a tavaszi napsugár.

[ fgr tőből]

→ név ⊕ -t

név fn

-t¹ rag

-t² a befejezett mn-i ign képzője -tt

→ másik ⊕ -val/-vel

másik htl névm

-val/-vel hat-rag (a szóvégi mássalhangzóhoz hasonul)

→ szem ⊕ birtokos személyjel ⊕ -val/-vel

szem fn

birtokos személyjel cxn a birtokos személyét és számát jelző jel;

-val/-vel hat-rag (a szóvégi mássalhangzóhoz hasonul)

→ ó ⊕ /[Hyph:Slash] ⊕ egyik

ó¹ fn

ó² → óv

ó³ mn

ó⁴ isz irod óh, oh

ó cxn óra.

egyik [eggy] htl névm